Szombat

"Szokásos" késői reggelink után a város egyik nevezetes utcáján sétikálva ébredeztünk. A Passeig Esplanada d'Espanya sétány hosszan nyúlik el a tengerparttal párhuzamosan, és ha épp nem a kiszélesítésén dolgoznának nagy erőbedobással, innen látható lenne a csodás hajókikötő is.

A könnyed lombok bizony kíméletlenül átengedik a napot, a lesifotósok is csak hunyorgó, vagy napszemüvegeik mögé rejtőző túristákkal találják magukat szemben. Gyerekként ugrálunk egyik árnyéktól a másikig, majd mikor elfogy az utolsó levél is a fejünk felől, felgyorsítjuk lépteinket és bevetjük magunkat egy légkondis buszba.

Természetesen nem csak vaktában utazgatunk, már Alicanteba jövet elterveztük, hogy visszautazunk a reptér irányába és félúton felfedezzük a Parc El Palmeral pálmaligetjét.

A földi paradicsom lehet a legtalálóbb kifejezés arra a helyre, ami a szemünk elé tárult ezen a napon!

Tavacskák, öblöcskék, sőt még egy vízesés is belefért a hatalmas oázisba a családi piknikhely megalkotásakor.

Akkor sincs mitől félni, ha a tikkasztó hőségben bevonzza az embert valamelyik kis folyam, mert senki sem tiltja meg, hogy belemenjünk!

A természeti szépségeket okos megoldások tarkítják a hűsítő vizek mellett. Az árnyékban pihenő családokat asztalkákra felfestett társasjátékok várják, ami némiképp kizökkenti a mai fiatal generációt a virtuális világukból az egészséges szocializálódás irányába.