Szerda

A hét és a legnagyobb hőség közepén a tanfolyam legkimerítőbb túrája várt ránk. Én csak "Spiderman challenge"-nek hívtam, miután Elena valami sziklamászást emlegetett...

A képek alapján, látszólag, még akadt itt-ott egy kis árnyékot adó növényzet, mégis 15 perc után már mindenkiről, mindenhonnan folyt a víz. 

Ezen az egyébként festői pihenőhelyen végeztük el az egyensúly gyakorlatokat, amiket ma harcművészeti elemekkel ötvöztünk.

Küldetés teljesítve!

A domb tetejére érve nem kétség, hogy elgondolkoztunk, mi vár még ránk a héten, mégis próbáltuk elhessegetni a negatív gondolatokat, elmerültünk néhány perc erejéig a meghódított domb tetejéről nyíló csodás kilátásban, aztán gyorsan szedtük a sátorfánkat, mert perzselt a nap...

A sziklamászás helyszínét a távolból megpillantva röhögőgörcsöt kaptam. :-D Komolyan! A mögöttem közlekedők kénytelenek voltak lassítani a tempón, mert az útjukat is elálltam a szűk ösvényen, illetve nem tudták mire vélni látszólagos örömömet, ami érthető is volt az égig magasodó sziklafalak tövéhez közeledve...

A Spiderman Challenge (Pókember Küldetés) Impossible Challenge-é (Lehetetlen Küldetés) alakult. Nekifogtunk a fizikai előkészítéshez, a kéz-csukló, boka kilazításához, amivel párhuzamosan a testem többi része frankón befeszült. 

Még hallottam a távolból jelmondatunkat:

"Don't forget to breathe ... and smile!" - majd mindenféle biztonsági kötél, pihi-puhi gumimatrac nélkül megpróbáltam a lehetetlent.

Ne aggódj, ez igazából vicces volt, mert hülye azért nem vagyok, hogy magasabbra másszak. Nézd, eddig merészkedtem: