A sok utánajárás és sikertelen online fizetés sem szegte kedvünket a katamaránozástól. Végső próbálkozásként telefonos segítséget kértünk a Nomad Sail cégtől, így hál' istennek miénk lehetett az utolsó 2 jegy a bulihajóra.

A party hangulatról 4 fiatalember, welcome drink, gyümölcs, tapas, nosztalgia és élő zene gondoskodott. Ezen a képen épp 2 szülinaposnak rögtönöztek egy kis köszöntést, ráadásul valahonnan előkerült két torta is.

Nyomtunk Zsuzsival egy szelfit, a velünk együtt utazó 7 fős angol Barbi csapat meg vagy 500-at. :-D

Bájosak voltak, szemtelenül fiatalok... nem is próbáltuk meg űberelni a feltűnésüket. Szolid tanárnénik módjára csak somolyogtunk az orrunk alatt és találgattuk, hogy vajon a középiskola elvégzését, vagy egy korai házasságkötés előestéjét ünneplik-e....

A mellettünk elhaladó hajókról lelkesen integettek felénk az idegenek, érthetően mindenki nagyon felszabadult, barátkozó hangulatában volt. Körülbelül 1 óra elteltével lehorgonyoztunk, viszonylag messze a parttól, itt lehetett úszkálni egy kicsit, míg megsült a pizza.

A lemenő nap fényében, fáradtan sétikáltunk hazafelé, mint akik még nem készültek fel lelkileg a pakolásra és a hazautazásra.

Így futottunk bele - legutolsó tanításként - a másságot és elfogadást ünneplő nemzetközi tömegbe. Számomra egyértelmű, hogy Spanyolország az egyik hely azon kevesek közül a Földön, ahol minden embert hagynak élni...