Csütörtök (1.)

Amint visszajelezték a tanfolyamunkat, kolléganőmmel azonnal szállásvadászatot indítottunk az Airbnb-n. Így akadtunk rá Emíliora, a házigazdánkra. Rövidke 3 órás repülős utazásunk után Zsuzsival, régi utazó cimborámmal elégedetten gurítottuk kisbőröndjeinket Alicante pálmákkal tűzdelt főutcáján, s büszkén konstatáltuk: tökéletes helyre épült tágas, ideiglenes otthonunk. 

Belváros, közepesen forgalmas, egyirányú utcácska, 5 percre a képzési helyszíntől ... s a kilátásunk ... igazán eredeti:

Santa Barbara mára enyhén romos vára a muszlimok uralkodása ideje alatt épült, s ha jól emlékszem, a heti órarendünkben is szerepel a domb megmászása. Egyelőre csak a mélyből pásztázom szemeimmel, kizártnak érzem, hogy én ide, közel 40 fokban felmásszak! 

Szomszédságunkban - itt minden a szomszédban van - illatozik a város két szintes mercadoja. Az 1911-12 között épült piac későbbi, hátsó homlokzata a (1938-as) polgárháború áldozatainak állít emléket. Ahogy minden valamirevaló piacon, ebben is meg lehet reggelizni egy kellemes kávé, vagy kinek mi tetszik kíséretében, majd beszerezhető helyi gyümölcs, zöldség, fincsi hal és egyéb - számomra undi - tengeri herkentyű, nyúl, pácolt húsok, temérdek formázott hamburgerhús, péksütemények, smoothie, kézműves strandcuccok, illetve drogéria termékek.